Láttam egy országot megváltozni. Minden egy asztalnál kezdődik, néhány emberrel
Sorin Popa · · 7 perc olvasás

2016 februárjában egy bútorgyárban álltam a paraguayi Asunciónban, és szinte kívülről tudtam a leckémet. A világ minden tájáról több mint 250 coach érkezett oda saját költségén, hogy segítsünk egy egész országnak az értékekről beszélgetni, és én is közéjük tartoztam. Tudtam, mit kell mondanom, milyen sorrendben, és azt is, hol szeretném, hogy elmosolyodjanak az emberek.
A végén a gyári munkások felálltak, kézen fogtak, és a terem közepére vezettek. Kört formáltak körülöttem, és imádkoztak értem és a csapatunkért. Annak a leckének már nem emlékszem minden szavára. Arra a körre viszont igen.
Azóta még három hasonló programindításon voltam ott: Costa Ricában, a Dominikai Köztársaságban és Panamában. Mindegyikről ugyanazzal a kérdéssel tértem haza: hogyan változik meg valójában egy ország? És a válasz minden alkalommal kisebb és egyszerűbb volt, mint vártam.
Egy ország nem felülről változik meg
Minden 2013-ban kezdődött Guatemalában, amikor az ország vezetése felkérte John Maxwellt, hogy dolgozzon ki egy programot az egész nemzet számára. Az ötlete olyasmiből indul ki, amit mindannyian tudunk, mégis gyakran elfelejtünk: a demokráciában a vezetők a nép közül kerülnek ki. Hosszú távon nem lehetnek jobb vezetőink, mint azok az emberek, akik közül választjuk őket. Ha egy országot meg akarsz változtatni, az emberek értékeinél kell kezdened.
Két dolog már az elején lenyűgözött. Az első a cél volt: nem az egész ország, hanem annak 10%-a. John ezt nevezi fordulópontnak, amely után a változás már nem fordítható vissza. Ez nem természeti törvény (a kutatók ezt a küszöböt valahol 10% és 25% közé teszik, néha magasabbra is), de olyan cél, amely megváltoztatja a gondolkodásodat: nem kell mindenkit meggyőznöd, csak elég elkötelezett embert. Paraguayban ez 700 000 embert jelentett.
A második: John nem hozza magával az értékeket. Minden ország maga választja ki a sajátjait. A Dominikai Köztársaságban például mind a 32 tartományban végzett felmérés alapján döntöttek róluk. A program egyszerűen ezekre építi fel a leckéket.
Ebből következik a belépési szabály, amelyet az egész legbölcsebb részének tartok: a programot nem értékesítik. A meghívásnak az országtól kell érkeznie. John csapata pedig először azt vizsgálja meg, hogy a kormányzat, az iskolák, az üzleti élet, a média, a hitközösségek és a családok vezetői hajlandók-e együttműködni. Nélkülük semmi sem marad meg, amint felszáll a gép.
A kerekasztal: néhány ember, egy érték, egy hét
Ha egyetlen képpel kellene elmagyaráznom a programot, egy asztalt rajzolnék. Körülötte négy-nyolc ember ül, hetente egyszer, 14-16 héten át. Minden találkozó egy értékről szól: egy rövid lecke, egy beszélgetés és egy kis vállalás a következő hétre. Ennyi az egész.
Ezeknél az asztaloknál nem tanárok vagy trénerek vezetik a beszélgetést. Hétköznapi emberek ők egy cégtől, iskolából, intézményből vagy közösségből, akiket térítésmentesen képeztek ki. Miután levezették az első asztalukat, arra bátorítjuk őket, hogy ők is képezzenek ki újabb facilitátorokat. Így sokszorozódik meg a program: nem nagy termekben, hanem kis asztaloknál, amelyekből újabb asztalok születnek.
Nekünk, a külföldről érkező coachoknak, az indulási héten konkrét szerepünk van: mi képezzük ki a facilitátorok első hullámát. Costa Ricában öt nap alatt 250 coach 15 000 embert képzett ki. Senki sem kap fizetést. Mindenki maga állja az utazását, a szállását és az étkezését, mi pedig, akik nem beszélünk spanyolul, önkéntes tolmácsokkal dolgozunk együtt, akiknek többsége diák.
Amit Costa Ricában tanultam: a tartalom a könnyebbik rész
2018 márciusában egy teleírt jegyzetfüzettel tértem haza Costa Ricából. Az első, amit leírtam, az volt, hogy a tanulságokat később is lejegyezhetem, az érzelmeket viszont gyorsan rögzítenem kell, mert elhalványulnak. A második pedig ez: a legtöbb dolognak, ami ott igazán számított, semmi köze nem volt a tartalomhoz, annál több viszont az emberek közötti kapcsolódáshoz.
A tartalom nagyon egyszerű volt: tíz érték, mindegyikhez egyoldalas lecke, majd egy John által kidolgozott formátum szerinti beszélgetés. A nehézség máshol rejlett. Ahhoz, hogy másokban változást indíts el, először neked magadnak kell teljesen jelen lenned. És valóban kapcsolódnod kell az előtted ülő emberekhez, mert az emberek megérzik a hitelességet, és ugyanilyen gyorsan megérzik a színlelést is.
A szervezők tudták ezt. Minden reggel együtt reggeliztünk, és valaki mindig ugyanarra emlékeztetett minket: ne felejtsük el, miért vagyunk itt. Azért, hogy szolgáljunk, értéket adjunk, és együtt valami olyat hozzunk létre, ami nagyobb bármelyikünknél.
Az egyik foglalkozásomat egy 80 fős női csoportnak tartottam, a hozzáállásról. Azzal kezdtem, hogy elmondtam, ki vagyok és miért jöttem. Meséltem nekik arról, mi történik otthon azokon a napokon, amikor rossz hozzáállással lépek be az ajtón. Nevettek. Aztán megkérdeztem, mi változna a családjukban, ha az ő hozzáállásuk megváltozna. Sokan sírtak. A végén, amikor megkérdeztem, ki szeretné maga vezetni ezeket a kerekasztal-beszélgetéseket, a 80-ból 65-en jelentkeztek.
Ott láttam azt is, ahogy John gyakorlatilag ugyanazt az előadást tartja a rendőrségnek, a Nemzeti Színházban, a labdarúgó-szövetségnek és az egyetemen. Ugyanaz az üzenet arról, hogyan adjunk értéket az embereknek, ugyanaz a nyitás. Mégis minden alkalommal másként szólt, mert a történeteit a teremben ülő emberekhez igazította.
Azt is láttam, mennyit számít egy jól elmesélt történet. Egy gyermekközpontban egy nő mesélt nekünk egy fiúról, aki megfordult a központban, aztán visszakerült az utcára, évekkel később pedig sebészként tért vissza, hogy elmondja a gyerekeknek: ő is innen indult. Az egész terem sírt. Pontosan tudtam, milyen előadói technikákat alkalmaz. Mégsem tudtam visszatartani a könnyeimet.
Dominikai Köztársaság és Panama: a különbséget az ember jelenti
Dominikai Köztársaság, 2021. november
Ez volt az első indulás a világjárvány után. John Maxwell már augusztusban ott volt az előkészítő szakaszon, novemberben pedig nagyjából 200 coach érkeztünk a hivatalos indulásra. Én Marius Darie-val és Remus Ciobanuval, két romániai coachtársammal voltam ott. Remus beszélt spanyolul, nem volt szüksége tolmácsra, így minden útra elment: hajnali ötkor indult, és órákat töltött úton oda-vissza. A tanulság, amelyet hazavittem, kényelmetlen volt egy olyan ember számára, aki évek óta tanít: a leckék egyszerűek voltak, bárki felolvashatta volna őket. A különbséget az az ember jelentette, aki tanította őket, nem az, hogy mennyire ismerte az anyagot.
Panama, 2023. július
Panamában annak a csapatnak a tagja voltam, amely Johnt kísérte, és a partnerekkel dolgoztam. Remus ismét ott volt, ezúttal egy kilencfős nemzetközi csapatot vezetett. John egyetlen napja így nézett ki: reggel a Nemzetgyűlés; aztán két iskola a város szélén, ahol a gyerekek az értékekről szóló munkafüzetükkel a kezükben várták; utána az Elnöki Palota, egy alkalom több mint ezer tanárral, egy másik több száz üzletemberrel, este pedig egy ingyenes rendezvény nagyjából 5000 ember részvételével, amelyet az országos televízió is közvetített. John ekkor 76 éves volt.
Két megbeszélés között láttam, ahogy előre nem tervezetten megáll a szállodai recepció munkatársainak reggeli eligazításánál, csak hogy bátorítsa őket. Aztán felment átöltözni, hogy induljon az Elnöki Palotába. Hiszem, hogy végső soron ez a teljes módszer: ugyanaz a tisztelet a recepciós iránt, mint az elnök iránt.
Ugyanaz a tisztelet jár a recepciósnak, mint az elnöknek.
És mi a helyzet velünk?
A hazámban, Romániában nincs országos átalakulási program. És nem hiszem, hogy meg kellene várnunk, amíg lesz, mielőtt belekezdünk, bárhol éljünk is. Amit ebben a négy országban láttam, az bármilyen léptékben működik: egy családban, egy csapatban, egy iskolában.
Romániában már most is vannak biztató jelek. A Maxwell Leadership Romania közösségének több mint 3000 tanúsított tagja van. A Maxwell Romania Egyesület iskolákban dolgozik egy „Választok”, „Cselekszem” és „Inspirálok” című útmutatósorozattal, és hivatalosan jóváhagyták a „Nevelés az életre” nevű választható tantárgyat. A vállalatoknál a Schimbă-ți lumea (Change Your World) program révén vezetik be az értéktáblákat.
A legfontosabb, amit hazahoztam, mégsem egy program, hanem egy kérdés, amelyet gyakran felteszek magamnak: melyik asztalnál ülök ezen a héten? És kivel beszélek őszintén arról, hogyan élek?
Próbáld ki ezen a héten
45 perces kerekasztal
- Hívj meg 4-6 embert: kollégákat, barátokat vagy családtagokat.
- Válasszatok ki közösen egyetlen értéket, például a tiszteletet vagy a felelősséget.
- Mindenki válaszol a kérdésre: „Hol volt nehéz a múlt héten ezt az értéket megélnem?”
- Mindenki választ egy apró lépést a következő hétre, és hangosan kimondja.
- Egy hét múlva üljetek le újra, és kezdjétek a vállalásokkal.
Ez a cikk eredetileg románul jelent meg a Maxwell Leadership Romania blogján. Tovább az eredeti cikkhez ↗
Fejlődj vezetőként John C. Maxwell módszerével
A Maxwell Leadership Europe elhozza hazádba John C. Maxwell vezetői programjait, minősítését és könyveit. Mondd el, mit keresel, és személyesen válaszolunk.


