
Ha a kommunikációra gondolunk, egyszerűnek tűnik. Hiszen nap mint nap csináljuk, egészen természetesen.
Nos, ha őszinte akarok lenni, szerintem pont itt kezdődnek a gondok. A legtöbben azt hiszik, hogy ha kinyitották a szájukat és mondtak valamit, akkor már kommunikáltak. A legtöbb ember azt gondolja, hogy kommunikál, pedig valójában csak beszél.
A beszéd nem ugyanaz, mint a kommunikáció.
Amikor kommunikációról, különösen hatékony kommunikációról beszélünk, ennél többre van szükség.
Mindannyian tehetünk azért, hogy hatékonyabban kommunikáljunk. És tudod, mi a helyzet? Mindannyiunknak vannak olyan akadályai is, amelyeket le kell győznünk, ha jobb kommunikátorrá szeretnénk válni.
A kapcsolatteremtés művészete című könyvében John C. Maxwell négy ilyen akadályt ír le, amelyek a kommunikáció útjába állhatnak.
1. Feltételezések: „Már tudom, mit tudnak, mit éreznek és mit akarnak a többiek”
Ismered azokat az embereket, akik mintha mindenkinél jobban tudnák, mi zajlik a másik fejében és szívében? Akik már azelőtt tudják, mire van szükséged, hogy elmondtad volna?
Hadd kérjelek most egy pillanatnyi őszinteségre.
Előfordult már, hogy azt hitted, tudod, mit tud, mit érez vagy mit akar a másik? Aztán valamivel később rájöttél, hogy tévedtél?
Nem hiszem, hogy csak én szoktam feltételezésekbe bocsátkozni bizonyos emberekkel kapcsolatban. És van még valami. Nemcsak azt feltételezzük, hogy tudjuk, mi jár a másik fejében és mi van a szívében. Azt is elvárjuk, hogy ő tudja, mi van a miénkben. Érted, mire gondolok?
„Arra számítottam, hogy magadtól is rájössz.” „Azt hittem, egyértelmű, mire gondolok.” Komolyan? Hát nem tudsz gondolatolvasni?
Nevetünk és viccelődünk rajta, de ahogy Jerry Ballard fogalmazott: „Minden félreértés eltérő feltételezésekből fakad.”
Az igazság a következő: ami az én fejemben van, az nincs a tiédben, és ami a te fejedben van, az nincs az enyémben. A feltételezések csupán plusz időt jelentenek, amelyet később a tisztázásra kell fordítanunk. Akkor miért ne tisztáznánk mindent már az elején?
Ne feledd: minden alkalommal, amikor feltételezel valamit valakiről, elszalasztod a lehetőséget, hogy igazán megismerd, és lásd, mit gondol és mit szeretne.
2. Arrogancia: „Nem kell tudnom, mit tudnak, éreznek és akarnak mások”
Ismered azokat az embereket, akiknek láthatóan semmit sem számít mások véleménye, ötlete és érzése? „Engem igazán nem érdekel, mit éreznek, gondolnak vagy akarnak mások. Az nem az én bajom.” Elég bosszantó, nem?
Az arrogáns emberek önmagukra összpontosítanak. Csak ők számítanak. Mások el sem érik az ő szintjüket, minek hát meghallgatni az ötleteiket? Számukra egy vita vagy beszélgetés egyszerűen annyit jelent, hogy elmondják a saját véleményüket és a saját nézőpontjukat. Semmi más nem számít.
Fel kell ismernünk, hogy a világ egyikünk körül sem forog. Ha elfelejtjük elismerni mások fontosságát és az életünkben jelen lévő emberek értékét, ha elfelejtjük elismerni a közösen gondolkodó elmék erejét, csak megnehezítjük a kommunikációt.
Ahogy Louis D. Brandeis mondta: „Az életben felmerülő komoly viták kilenctizede félreértésből fakad: abból, hogy az egyik ember nem ismeri azokat a tényeket, amelyek a másiknak fontosnak tűnnek, vagy más okból nem képes méltányolni a nézőpontját.”
Az életünkben jelen lévő emberek számítanak. Senki sem a legfontosabb. Minden ember hoz magával tanulságokat és gondolatokat, valamit, amiből tanulhatunk, ami tágítja a látókörünket, és segít más szemszögből is látni a dolgokat.
3. Közöny: „Nem akarom tudni, mit éreznek, mit tudnak vagy mit akarnak a többiek”
Az előző pontban az arroganciáról és a felsőbbrendűség érzéséről beszéltünk. Vannak azonban olyan helyzetek is, amikor valaki nem érzi magát felsőbbrendűnek a hallgatóságánál, mégsem tesz semmilyen erőfeszítést azért, hogy bármit is megtudjon azokról, akik előtte ülnek.
Hadd kérdezzem meg hát: hogyan találhatnánk meg a közös pontokat, azokat a dolgokat, amelyek összekötnek minket, ha közömbösek vagyunk?
John C. Maxwell így fogalmaz: „A közöny valójában az önzés egyik formája. A közömbös kommunikátorok önmagukra és a saját kényelmükre figyelnek ahelyett, hogy megkeresnék a legjobb módját annak, hogy kapcsolatot teremtsenek másokkal.”
Add meg az embereknek azt a megbecsülést, amely mindannyiunknak kijár.
4. Kontroll: „Nem akarom, hogy mások tudják, mit tudok, mit érzek vagy mit akarok”
Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem régen fontos volt, hogy a körülöttem lévők ne tudják, mit érzek, mit akarok vagy mit gondolok. Úgy éreztem, ha megosztom ezeket, sebezhetővé válok. Először is az emberek megismernék a gyenge pontjaimat, és pontosan tudnák, „hová kell ütniük”. Aztán megismernék az ötleteimet... és mi van, ha előbb valósítják meg őket, mint én?
Istenem, ha visszatekintek, csak hálás lehetek azért, ahogyan a gondolkodásmódom megváltozott, mindazért, amit megértettem, és azért, hogy már nem úgy gondolkodom, mint régen.
A kommunikáció nem arról szól, ki az okosabb, ki az erősebb, vagy kinek jobbak az ötletei. Arról szól, hogyan találjuk meg együtt a legjobb ötleteket.
Légy emberi, légy nyitott, légy jelen
Az életünk általában nem arról szól, hogy versengjünk a körülöttünk élőkkel, hanem arról, hogy örüljünk nekik, a jelenlétüknek és a közös élményeknek. Amíg nem vagy nyitott, amíg nem engeded meg magadnak, hogy sebezhető légy mások előtt (persze a megfelelő pillanatokban), és nem engeded meg magadnak, hogy hiteles légy, semmi sem valósulhat meg abból, amit fentebb leírtam.
Légy emberi, légy nyitott, légy jelen.
Találkoztál már ezekkel az akadályokkal a saját életedben, akár önmagadban, akár a környezetedben élőknél? Hogyan küzdötted le őket?
Ez a cikk eredetileg románul jelent meg a Maxwell Leadership Romania blogján. Tovább az eredeti cikkhez ↗
Fejlődj vezetőként John C. Maxwell módszerével
A Maxwell Leadership Europe elhozza hazádba John C. Maxwell vezetői programjait, minősítését és könyveit. Mondd el, mit keresel, és személyesen válaszolunk.


